2014. január 7., kedd

013. Egy hosszú út naplója

Hű, mennyi minden történt azóta, mióta én ezt írtam. De azokat egyelőre most felejtsük el, a többségét úgyis el lehet olvasni Facebookon, rövid változatban, BBC-cikkekkel és képekkel kiegészítve. 
Inkább jöjjön egy beszámoló arról, hogy miért nem ajánlom senkinek, hogy repülővel, busszal, majd aztán vonattal utazzon Magyarországról Aberbe, január másodikán. Egy liveblog formájában, ami annyira nem is liveblog, inkább öt napja íródott blog, de azért igyekeztem, hogy úgy lehessen érezni, mintha ti is végig ott lettetek volna az úton velem, és mindenkit eltántorítok attól, hogy ilyesmire vetemedjen. Mert higgyétek el, az út nagyon hosszú, nagyon unalmas, és a járművek cserélgetése rengeteg fejfájást okoz.

8:16: Két órája sem vagyok úton, hátravan még körülbelül tizennyolc, de én már most elunom magam. Talán azért is, mert tele van a gép visító gyerekkel. 

8:19: Komolyan még csak három perc telt el? Három órának érzem.

8:25: Az év első selfie-je 38 ezer láb magasból, egy repülő vécéjéből érkezik. #yolo#swag