018. Season finale

Jó régóta tartozok már ezzel a bejegyzéssel, kicsivel több mint két hete itthon vagyok már, és ez a bejegyzés még bőven az az előtti időkről fog szólni.

017. A város kincsei (1. rész)

Arra kérdésre, hogy pontosan mik is a város kincsei, sokféle választ hallhat az ember. A kisgyerekes turisták valószínűleg azt mondják majd, hogy a várromokat és a strandot nagyon szeretik az emberek, kicsit rosszabb idő esetén pedig el lehet látogatni a szomszédos falu állatsimogatójába. Sokan a tengerparti domb, a felvonó, és a tetején található camera obscura miatt látogatnak ide. De, ha az egyetemistákat kérdezi az ember, egészen biztos azt a választ kapja, hogy a város legelőnyösebb tulajdonása a 28 pub és szórakozóhely. A dombról, a felvonóról, és a camera obscuráról már írtam, egyszervalószínűleg a várromokról is fogok majd, de ennek a négy részes sorozatnak az éjszakai élet bemutatása a lényege. Arra az esetre, ha valaki esetleg errefelé látogatna, és én épp nem lennék elérhető, hogy elvigyem egy kocsmatúrára.

Régóta terveztem már írni egy hasonló bejegyzést, de sajnos még én sem jártam mindegyik helyen, meg nem is tudtam, hogy kezdjek hozzá. Szerencsére, két alkoholista lelkes számítástechnika hallgató fiú vette a fáradtságot, és év közben kipróbálták mindegyik helyet. És ha ez nem lenne elég, listát is írtak kalandjakról. Nekem ez pont kapóra jött, és nektek is, mert ezt a listát kiegészítve képekkel és a saját megjegyzéseimmel, most ti is elolvashatjátok a blogon.

Jó szórakozást hozzá!

016. A vizsgák meg a nyár

Miközben otthon tombolt a hurrikán (tornádó? vihar?) addig mi itt élveztük a szokatlan jóidőt. Bizony, Magyarország megfagyott, én pedig egyszer még le is égtem, miután a bandával kint döglöttünk a napon egy egész délutánon keresztül. Persze, mielőtt beköszöntött volna a hőség, és szabadon nyalhattuk volna a fagyit a tengerparton, az ember lányának túl kellett élnie két vizsgát is.

014. Lépésről lépésre (1. rész)

Lassan már három hónapja nem adtam semmiféle életjelet magamról (legalábbis azok számára, akik nem követik a blog Facebook-oldalát). és most sem készülök rendes, élménybeszámolós bejegyzéssel jelentkezni. Legalábbis egyelőre. Hamarosan érkezik egy, vagy akár több félév-beszámoló bejegyzés, tele olyan dolgokkal, mint.... felkészültetek... normális, vállalható képekkel Alexről és rólam. Meg azzal, hogyan törtünk be egyszer véletlenül egy öreg néni hátsó kertjébe. 

Egyelőre azonban következzen egy kis képes beszámoló arról, hogyan jutunk el a könyvtárból a szobámba. Miért? Mert biztos vannak páran, akiket érdekel, hogy néz ki itt a campus, és hogy kapcsolódnak egymáshoz az épületek. Mondjuk, lehet egyedül anyut érdekli, ő meg már járt itt, de nem baj. Ha lesz kedvem hamarosan újabb érdekfeszítő riportok készülnek ebben a témában, például: hogyan lehet jutni a nemzetközi politikai épületig, vagy a tengerpartig. (Utóbbira lehet várni kell májusig, attól függ, mennyire lesz kedvem holnap sétálni.)

Egyelőre viszont következzen: Lépésről lépésre: Hugh Owen - Rosser E

003. Road to Wales

Annyi minden történt azóta, hogy múlt hétfőn elindultam Magyarországról, hogy egészen biztos ki fogok hagyni pár fontos eseményt. Nem feltétlenül baj ez, mert hála annak, hogy mindenki teljesen ki volt készülve idegileg, nem épp tökéletes családi vakáció hangulata volt az utazásnak néhányszor.

A hétőfi utazásról nem is hiszem, hogy érdemes lenne írni, mert autópályákon mentünk, és mentünk, és mentünk, aztán este gyorsan megpihentünk Aachenben, ami majdnem félúton van Fehérvár és Aber között. Tökivel voltunk egy szobában, és jót nevettünk azon, hogy olyan feelingje van az egésznek, mintha csak megint Amerikába érkeztünk volna, azzal a különbséggel, hogy nagyjából fele akkora volt az ágy, mind magasságilag, mind szélességileg, mint amit ott megszoktunk.

002. Az internet segítségével megismerkedünk Aberrel

Nem elég, hogy egy olyan helyet választottam magamnak továbbtanulás céljából, ami a semmi közepén található, ez egyben egy olyan hely is, aminek kimondhatatlan/leírhatatlan neve van. Aberystwyth. 

Tudom, a helyzet rossz, de lehetne rosszabb is, ha az egyetem Llanhyfryddawelllehynafolybarcudprindanfygythiadtrienusyrhafnauole-ban lenne. Mielőtt azt hinnétek, ezt a szót most találtam ki, random billentyűk lenyomogatásával, el kell keserítselek titeket. Ez egy létező walesi falu neve, és még csak nem is a leghosszabb.