2013. október 25., péntek

006. Alex

Még a legelső héten történt, amikor még nem voltam rutinos a Végzet Dombjának megmászásában, hogy amint a tetejére értem, meg kellett pihennem egy kicsit a padon, hogy folytathassam utam a kolesz felé. Pár percnyi pihegés, és álmodozás után, miszerint valaki másnapra felszerel egy felfelé tartó mozgólépcsőt, indultam tovább. A ház előtt összefutottam egy csapatnyi fiúval, köztük Luke-kal is, aki próbált kedvesen beszélgetni velem, de én levegőt is alig bírtam venni, sűrű bocsánatkérések közepette inkább bevonszoltam magam a szobámba.
Aznap este lacrossa-bulira mentem volna, bár erről már írtam egy korábbi bejegyzésben. A lényeg, ha pár perccel előbb érkezek, nem késem le a találkozót a lacrosse-os lányokkal, és nem futok ismét össze Luke-kal a ház előtt, kiegészülve Alexszel, aki még a feketére kihúzott szem, és feketére festett körmök ellenére is nagyon-nagyon tetszett.
Arról is írtam már, hogy azon az éjszakán Luke talált egy fiút, Tomot, a tengerparton magányosan sétálni, és amíg ő elment, hogy megbeszélje vele az élet nagy kérdéseit, mi kettesben maradtunk Alexszel. Illetve hármasban, ha beleszámoljuk a fél üveg bort is, amit aztán sikeresen elfogyasztottunk. 
Arról azonban már nem írtam, hogy Alex annyira kedves és aranyos és tüneményes és egész egyszerűen csak jó embernek tűnt, ráadásul továbbra is ott volt a feketére festett szemek és fekete rúzs dolog, hogy én azonnal azt hittem, meleg. Aztán a bulihelyen később még egy fiú is megpróbált flörtölni vele, és ugyan vetett rám egy segélykérő pillantást, én azt hittem azért van, mert az a fiú pont nem tetszik neki. (Tényleg csúnya is volt, az igaz.)

Annyi biztos, hogy az utána következő pár napot önsajnálattal töltöttem, mert az egy dolog, ha az embernek egy olyan fiú tetszik, akinél azért nincs esélye, mert a saját súlycsoportján kívül esik, de ha nem is ugyanazt a sportot játssza mint én, na, az már nagyobb gond. (Azt hiszem valamikor a Született Feleségekben volt valami ilyesmi hasonlat, és azóta is nagyon tetszik.)
Másnap összefutottam Alexszel, miközben ő épp cigiért indult, tudom, erről is írtam már. Megjegyeztem, milyen fura a szemfesték és a fekete rúzs nélkül látni, de igazából legszívesebben elsírtam volna magam, annyira tetszett a túlméretezett pulcsijában, tökéletesen borzos hajával és fekete keretes szemüvegével. Talán azért voltam olyan bátor, és mertem tőle megkérdezni, hogy elkísérhetem-e a boltba, mert kezdtem beletörődni abba, hogy semmi esélyem nála. 
Aztán eljött a péntek, a szülinapi buli, és amiről nem írtam eddig, vagyis az, hogy Alexszel szinte végig egymás mellett voltunk (kivéve azt fél órát, mikor elmentek Luke személyiéjért), folyamatosan hívtuk meg egymást innivalókra, és valahol a Cambrian és a 'spoons között, sajnos nem emlékszek melyik helyen, meg is csókolt. Miközben én nagyjából másodpercek alatt kijózanodtam, ő sűrű elnézéseket kért, hogy ugye nem haragszok rá, vagy ha igen, mondjam meg neki, és soha többet nem csinálja, mire megnyugtattam, hogy nem, nem, teljesen rendben van a dolog, és annyiszor csókolhat meg ahányszor csak akar, én nem bánom.
Ezek után jött egy nyomorúságos hét, amikor Alex nem jelentkezett, vagy írt vagy akármi, sőt, egyszer még csak észre sem vett, mikor órára vártunk mindketten. Aztán egy másik alkalommal is azt hittem, hogy szimplán ignorál, de akkor konkrétan olyan helyen tartózkodott, ahol nem szabadott volna (vagyis a mi épületünkben, mert Lakótárs Alex nem is a lakótársam), és elkezdett vérezni az orra is. Ráadásul éppen tűzriadó volt, szóval ezt meg lehet bocsátani neki. A lényeg, hogy azt kívántam, bárcsak továbbra is abban a hitben élnék, hogy meleg, és akkor legalább haverok lehetnénk, vagy ilyesmi.
Jött aztán a szülinapom, amikor a semmiből hirtelen érkezett tőle egy üzenet Tumblr-ön, amiben az állt, hogy:
Happy birthday Berta! Bert-day! Berthday! Anyway. I hope you're doing ok. I'm probably not gonna go out tonight cause I have hella laundry and homework that I don't wanna forget on the weekend but tomorrow I think I'm gonna head into town if you wanna come with? Luke's going home for a few days but I might down w/ some of his housemates. Let me know.

Angolul tudók most jelentősen jobb helyzetben vannak, mint a nem tudók, de a levél lényege, hogy megkérdezte, lenne-e kedvem valamit csinálni a hétvégén. Én, miután párszor körbeugráltam a szobát, válaszoltam, hogy ja, persze, miért ne, jó móka lesz. Abból aztán nem lett semmi, hogy bulizni menjünk, de egy kis borocskával kiültünk a tengerpartra, és beszélgettünk pár órán keresztül. Aztán pizzát rendeltünk és filmet néztünk, azt már nem a tengerparton ugyan. Anyu később megkérdezte, nem bánom-e, hogy nem lett valami nagy buli csapva nekem, olyan, mint előző héten Luke lakótársának. Őszintén, sokkal jobban örülök, hogy így alakult, mintha bulizni mentem volna.
Következő hét hétfőn, miközben épp semmit tettem, Alex írt, azt hiszem sms-t, hogy épp isznak Luke-kal és Owennel, a fiúval, aki Luke-nak tetszik, bár ezt akkor még nem tudtam, lenne-e kedvem csatalkozni hozzájuk. Hát persze, hogy volt. Ivós játékokat játszottunk és nagyon-nagyon jól szórakoztunk. Aztán, mint ahogy az előfordul, mikor az ember sokat iszik, pisilnem kellett és mivel Luke szobája közel volt, az ő fürdőjét vettem igénybe. Mikor végeztem, ő ott ült az íróasztalánál és cigit sodort magának, és mondta, hogy ne siessek annyira vissza a konyhába, beszélnie kell velem.
Én meg rémesen megijedtem, mert azt hittem, hogy ez lesz az a rész, mikor Luke azt mondja nekem, nagyon látszik, mennyire rá vagyok kattanva Alexre, és jó lenne, ha takarékra állítanám magam, mert csak pofára esés lesz a vége.
Ehelyett Luke csak azt közölte velem, hogy teljesen és totálisan bele van zúgva Owenbe, és reméli, hogy aznap este még lesz a dologból valami. Én biztosítottam, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy kettesben maradhassanak, vagy ilyesmi. Ezek után Luke azt is közölte velem, hogy van még valaki, akinek nagyon tetszik egy másik valaki.
- So there are two crushes going on tonight. Mine on Owen, and Alex's crush on you.
Tisztán emlékszek erre a mondatra. A fejem lezsibbadt, szerintem a szám is nyitva maradt, a lényeg, hogy Luke valószínűleg nem jó jelként fogta fel ezt, miközben én a fejemben már sikítoztam örömömben, ugyanis rögtön magyarázni kezdte, hogy ha ez zavar, nyugodtan mondjam meg Alexnek, nagyfiú ő, ki fogja bírni, csak gondolta, jobb, ha tudom. Én meg kezeim idegesen tördelve bevallottam neki, hogy tulajdonképpen nekem is nagyon tetszik Alex.
Pár másodperc után úgy kezdtünk ujjongani mint két tizenkét éves lány.
Luke ezután azt mondta, hogy a gond ezzel csak az, hogy Alex annyira félénk, hogy soha a büdös életben nem fog engem randira hívni. Mire mondtam neki, hogy ez mind szép és jó, de én még nála is félénkebb vagyok, szóval elképzelhető, hogy ebből a dologból nem lesz semmi.
Ebben a pillanatban toppant be a szobába Alex, aki láttán az én arcom lángvörösre gyúlt, Luke pedig őrülten vigyorogni kezdett, és a kész cigarettáival a kezében felállt a székéről és azt mondta, ő most kettesben hagy minket, hadd beszélgessünk. Én próbáltam visszatartani, Alex ötvenszer megkérdezte tőle, hogy úristen, mit művelt, mi rosszat tett. Hozzám fordulva is megkérdezte, hogy mérges vagyok-e rá, én meg tenyereimbe temetett arccal csak megráztam a fejem.
Luke továbbra is ördögien vigyorogva magunkra hagyott, Alex pedig leült mellém az ágyra, hogy mondjam már el neki, mi folyik itt, mert nagyon meg van ijedve. De már én is megijedtem, mert azt hittem Luke talán tévedett. Elég részeg volt addigra már szegény, benne volt a pakliban. Végül, nem is tudom, hogy, de sikerült kinyögnöm valami olyasmit Alexnek, továbbra is tenyereimbe temetett arccal, hogy Luke... hát... izé... azt mondta... hogy... én... neked... szóval... tetszem... izé... de... lehet... tévedett... és akkor bocsineharagudjinkábbfelejtsdelhogybármitismondtamoké.
Alex pedig megnyugtatott, hogy ne aggódjak, Luke-nak tökéletesen igaza volt, tényleg tetszek neki. És megcsókolt és mindketten nevettünk azon, milyen hülyék vagyunk.
Aznap este nagyjából az összes beszélgetésünk abból állt, hogy mennyire úgy gondoljuk, nem vagyunk elég jók a másiknak, és végül arra jutottunk, hogy jobban belegondolva, lehet, hogy pont emiatt passzolunk össze.
Ráadásul aznap este még Luke és Owen között is történtek dolgok, bár azt nem tudom, pontosan mi.
A lényeg, hogy mi megegyeztünk Alexszel, hogy nem tudjuk, mi ez kettőnk között, egyelőre még felesleges is lenne bármiféle jelzővel illetni a dolgokat, mert minek kapkodni.
Két hete aztán meglátogattam az én drága Watsonom Londonban (amiről szintén érkezik majd bejegyzés), és miután vasárnap visszaérkeztem, és találkoztunk, megegyeztünk, hogy oké, annyira hiányoztunk egymásnak, innentől kezdve már teljesen felesleges azt mondani, hogy ez a valami ez semmi, és igen, hivatalosan is együtt vagyunk.

Szóóóóval. Ez a helyzet. Írhatnék még nagyon-nagyon sokat arról, hogy jajj milyen cukiii és jajj milyen cukii mikor csokit vesz nekem, vagy mikor filmet nézünk és mindketten ugyanazokat a részeket idézgetjük, vagy ahogy próbálja olyan kicsire összehúzni magát, amennyire csak lehetséges, mikor úgy érzi pocsékul néz ki, pedig épp az ellenkezője. Ráadásul egyik éjszaka még azt is komolyan megnézte, a Kattant Lakótársunk (róla bővebben olvashattok Facebookon...) nem rejtőzik-e az ablakom alatt. Az ilyen sms-beszélgetésekről nem is beszélve:

Zac a Kattant Lakótárs, és tulajdonképpen mindketten elképzeltük már, ahogy menekülünk előle. Vagy éppen üldözzük.
A helyzet az, hogy például olyan, mint elfogadható közös kép, nemigen létezik. Talán Alex telefonján található egy-kettő, de azokat még nem láttam, de akadnak helyettük olyanok, mint ez:

Ez Luke-nak szólt, mielőtt azt hinnétek, hogy valami másról van szó. Plusz teljesen elrontottam az egészet az őrült vigyorommal.

Ez meg múlt hét pénteken készült, miután megtaláltuk azt a szemüveget az egyik pub padlóján árválkodni. Luke a legviccesebb a háttérben, azt is be kell vallani.



Ez szintén múlthét péntekről van, mielőtt elindultunk volna inni. 
Talán egyszer majd lesznek normális képeink is. Ígérem, rajta leszek az ügyön. Nem tudom, kihagytam-e valami fontosat, a helyzet az, mint azt már említettem, még nagyon-nagyon sokat tudnék írni, de inkább nem untatlak titeket feleslegesen ilyesmikkel, szép hosszú lett ez a bejegyzés már így is. 

Kellemes hétvégét mindenkinek, az enyém őrült esszé-tervezéssel fog telni, az már biztos.


6 megjegyzés:

  1. Big Like :D
    Olvasás közben annyira beleéltem magam mintha velem történt volna mindaz amit leírtál:p
    Szóval maximálisan feldobtad a péntek estém, köszönöm! :) Egyébként mondták már hogy mennyire jól írsz??
    :D
    Üdv.

    VálaszTörlés
  2. Édes most itt is megkapod az örült, 12 éves nevetésem tenyércsapkosással, és hatalmas boldog vigyorral a képemen.
    Háháháháhááháháháháhá!

    VálaszTörlés
  3. mint egy romantikus film :)))

    VálaszTörlés
  4. Ti vagytok az új otp-m :)

    VálaszTörlés