2013. december 31., kedd

012. So 2013



Hű, megint micsoda év! Ha belegondolok, hogy tavaly valamikor ilyenkor már New Yorkot jártuk Miguel barátnőmmel, most pedig holnapután a világ legaranyosabb walesi kis városkájába készülök visszamenni, sokkal nagyobb örömmel, mintha New Yorkba utazhatnék... nem semmi, mennyi minden történhet az emberrel 12 hónap leforgása alatt.
Júniusig még Amerikában voltam. Amit igazán élveztem, bár a vége felé, már egyre kevésbé, és főleg a szabad szombat délutánok tartották bennem a lelket, amit Csillával a Tyson's Corner bevásárlóközpontban töltöttünk. Bár még mindig nagyon hiányoznak a gyerekek, és sokszor gondolok rá, mi lehet velük, hogy érezhetik magukat, az őrület után, ami számukra volt az év első fele, örülök, hogy már nem vagyok ott. Amerika hiányzik, persze. De főleg csak a mókás része, természetesen.



Utána egy rövidke hónapra, két év után, hazaértem. Nagyon fura volt ez, minden annyira... annyira magyar volt, amitől én annyira nagyon elszoktam, és nem voltam benne biztos, hogy vissza akarok szokni rá. Azt hiszem, nem, nem szeretnék. Tudom, mi magyarok vagyunk a világ közepe, és mindenkinek hozzánk, meg a mi szokásainkhoz kéne alkalmazkodnia, de azért vannak apróságok, amiket igazán átvehetnénk a "nyugattól". (Gondolok itt például arra, hogy igazán alkalmazhatnának pár cuki fiút a fehérvári mozi büféjében, akik szépen mosolyognak az emberre...) 
Mire tényleg hozzászokhattam volna Magyarországról, már le is léptünk Tökivel ismét Amerikába. Hű, és ott aztán mennyi minden volt. Találkozás Zachary Levy-vel második alkalommal, Tom Hiddleston élőben, Las Vegas, eszméletlen jó vidámparkozások Orlandóban, a Central Park majdnem teljesen körbesétálása és ilyesmik. Bár akkor a végére már ki tudtuk volna kaparni egymás szemét, de az biztos, hogy most nagyon szívesen végigcsinálnám az egész túrát megint.


Aztán egy újabb egy hónap következett itthon, főleg különféle rohangálásokkal teli, aztán következett egy kellemes kis túra a bárányokkal, dombokkal és esővel teli Walesbe, és onnantól már tudjátok, mi történt, mert bár nem írtam sokszor, de azért a fontosabb eseményeket mindig igyekeztem megosztani, ha nem itt, akkor Facebookon biztosan. A legjobban persze annak örülök, hogy úgy tűnik, megtaláltam a helyem. Nagyon tetszik, amit tanulok, nagyon szeretem az embereket, akiket eddig megismertem, és az, hogy a tengert minden nap láthatom, hát az valami hihetetlen érzés. Már akkor hiányzott, mikor egy napja voltam csak itthon, pedig máskor csak nyaralások alkalmával láthattam néha. 


Mint úgy eddig minden évben, az évzáró bejegyzés most is az előző évi fogadalmakkal zárul, hogy aztán megírhassam az ideieket is:
  • Önbizalmat növelek
  • Nekiállok a "Hogyan cserkésszük be Ben Whishaw-t?" elnevezésű, megközelítőleg ötéves tervnek.
Az első fele, részben sikerült, talán egy egészen icike-picikével több önbizalmam van, miután egy egész csapatnyi fiú akad az egyetemi csoportomban, akik Queen Berta-ként emlegetnek. A második fogadalommal kapcsolatban csak annyit, hogy Ben Whishaw idén ment férjhez, DE. Láttam Ben Whishawt színházban fellépni, ami az összes álmom felülmúlta (kivéve azokat, amelyikben találkozok is vele személyesen, és instant legjobb barátokká válunk), és sikeresen kifogtam magamnak egy Ben Whishaw-hasonmást is. Szóval ezt a fogadalmat is sikeresnek tekintem.


Az ideiek pedig a következők:
  • Önbizalmat növelek
  • Nem halasztok semmit az utolsó pillanatra
  • Megteszek mindent, hogy a lehető legjobban sikerüljenek a vizsgáim, esszéim, minden, ami sulival kapcsolatos
  • Megpróbálok edzeni folyamatosan valamit.
  • Nekikezdek valami új irománynak, egy olyannak, amit remélhetőleg be is fejezek majd
  • Többet foglalkozok a bloggal


Egyelőre több nem jut eszembe, de majd biztos kigondolok még párat. Elsején felébredve az első gondolatom biztos az lesz, hogy többet nem iszok szar, olcsó borokat. (Ami persze az első fogadalom lesz, amit meg is szegek, mert nincs pénzem másra, mint szar, olcsó borokra.)

Boldog új évet nektek is, kellemes bulizást ma estére, vagy tévé nézést, esetleg tüzijátékozást, az ujjaitokra azért vigyázzatok! Lehet valamelyik pesti romkocsmában összefutunk majd.

2013 utolsó csóközöne, jövőre ugyanitt találkozunk!


3 megjegyzés: