001. Shall we begin?

Újabb blog, újabb bemutatkozás. Bár azok számára, akik nem tudják, ki vagyok, ez a legelső bemutatkozás. A többiek pedig átugorhatják ezt a részt, bár akár ők is felfrissíthetik a memóriájukat.

A nevem Bebe. Az a történet szempontjából most teljesen lényegtelen, hány éves vagyok, az emberek általában tizennyolcnak hisznek, ami igazán jó dolog, mert annyi idős már rég elmúltam. Ebből a pár össze-vissza sorból ez talán nem derül ki, de szeretek írni. Annyira, hogy az elmúlt három évben folyamatosan dokumentáltam az életem különféle blogokon keresztül, és még mindig nem untam meg. Illetve, ha abbahagynám, anyukám megkeresne a világ legtávolabbi zugában is, és kitekerné a nyakam.

A helyzet az, hogy azoknak a huszonéveseknek a táborát erősítem, akiknek fogalmuk sincs róla, mihez szeretnének kezdeni magukkal. Jópár huszonévessel ellentétben én nem egy főiskolai végzettséggel a kezemben vagyok ilyen tanácstalan, hanem anélkül. Mielőtt megsajnálnának azok a bizonyos új olvasóim, akiknek ez a bemutatkozás készül, el kell mondanom, ez nem rossz dolog. Sőt. Miután otthagytam egy év után az egyetemet, egészen pontosan a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karát, utazgattam egy kicsit. Tíz hónapnyi Anglia után jött majdnem két évnyi Amerika, és azt kell mondjam, egyáltalán nem bántam meg, hogy a különféle jogszabályok és és törvénykönyvek magolása helyett a világjárást választottam. Oké, azt talán egy kicsit igen, hogy ilyen hosszú ideig csináltam a semmit. A velem egykorúak már férjhez mennek, és igazi munkát találnak, én pedig mit tudok felmutatni? Kétszer voltam Comic-Conon és egyszer még Tom Hiddleston is integetett nekem.

(Újabb apró információ új olvasóknak: fangirl vagyok. A legdurvább fajtából. Az mindegy, hogy minek a rajongója. Mindennek.)

Majdnem három évnyi láblógatás után végül elhatároztam magam, és jelentkeztem Walesbe egyetemre. Na nem azért, mert annyira vonzanának a negyven mássalhangzót tartalmazó szavak, vagy a még brit füllel is furcsának számító akcentus, hanem mert az egész világon egyedül itt tanítják azt, amit én tanulni szeretnék. (Kis költői túlzással élve, persze.) És mi lenne az? Nemzetközi politika és hírszerzés. A hangsúly főleg a hírszerzésen van, mert nemzetközi politikát bárhol tanulhat az ember.

Hogy mire is kell nekem hírszerzés, az nyilvánvaló lehet, akár a blog címéből is. Másrészt nem szeretném konkrétan leírni, mert ki tudja, ki mikor találja meg ezeket a bejegyzéseket, nekem meg ugrik a munkám azon a bizonyos helyen, ahol dolgozni akarok majd.

Mi mást mondhatnék? 

Szerintem bevezetőnek ennyi pont elég, hiszen egy személyes blognak pont az a lényege, hogy kiderüljön rólam minden, nem igaz? 

Vágjunk is bele.