013. Egy hosszú út naplója

Hű, mennyi minden történt azóta, mióta én ezt írtam. De azokat egyelőre most felejtsük el, a többségét úgyis el lehet olvasni Facebookon, rövid változatban, BBC-cikkekkel és képekkel kiegészítve. 

Inkább jöjjön egy beszámoló arról, hogy miért nem ajánlom senkinek, hogy repülővel, busszal, majd aztán vonattal utazzon Magyarországról Aberbe, január másodikán. Egy liveblog formájában, ami annyira nem is liveblog, inkább öt napja íródott blog, de azért igyekeztem, hogy úgy lehessen érezni, mintha ti is végig ott lettetek volna az úton velem, és mindenkit eltántorítok attól, hogy ilyesmire vetemedjen. Mert higgyétek el, az út nagyon hosszú, nagyon unalmas, és a járművek cserélgetése rengeteg fejfájást okoz.

8:16: Két órája sem vagyok úton, hátravan még körülbelül tizennyolc, de én már most elunom magam. Talán azért is, mert tele van a gép visító gyerekkel. 

8:19: Komolyan még csak három perc telt el? Három órának érzem.

8:25: Az év első selfie-je 38 ezer láb magasból, egy repülő vécéjéből érkezik. #yolo#swag

8:36: Mikor elkezd süllyedni a gép, sosem tudom, hogy szép lassan zuhanni kezdtünk, vagy épp leszállni készülünk már. Mivel nagyjából fél óra múlva landolunk, inkább az utóbbira tippelnék.

9:12: Congratulations, you just survived another Ryanair flight! poénkodott pár srác a kissé rázós landolás után.

9:48: Bristolban csodásan süt a nap. Kicsit azt kívánom, bárcsak itt tanulnék most. De csak azért, hogy ne kelljen olyan sokat tovább utaznom.

9:58: Onnan tudjuk, hogy még nem Walesben vagyunk, hogy ezeken a távoli dombokon nem legelészik egy kósza bárány sem.

10:22: Még a buszon is vannak karácsonyi díszek.

10:25: Valakinek a buszon a Sherlock főcímzenéje a csengőhangja. Akármilyen álmos leszek ma este még megnézem az új részt. (Csak viccelek, persze. Vagy nem??)

10:52: A távolban Bristol. Innen messziről szépnek tűnik, biztos mókás lesz Annát meglátogatni majd.

10:54: Láttam a busz ablakából egy nénit, aki már a karácsonyi díszeit szedte le. A tél jó részének hivatalosan is vége van. Szomorúfej.

11:01: Bristol közelről is.

11:32: Mindig mikor azt látom kiírva, hogy Midlands, magamban mindig Középföldének fordítom. Csak mert az sokkal érdekesebb.

11:44: Biztos valami híres hídon haladunk át éppen, mert nagyon hosszú. És azok mindig híresek. Majd utánanézek. Tenger!

11:46: WELCOME TO WALES! CROESO I CYMRU!

11:53: Mi a jele annak, hogy Walesben jársz?

            a) bárányok az összes lehetséges zöld területen

            b) feliratok, amik úgy néznek ki, mintha hiányozna belőlük jópár magánhangzó

            c) vészjósló esőfelhők

            d) mindegyik

12:06: Wales, a város közepén egy random várfal.

12:08: Kíváncsi vagyok látni fogom-e azt a híres cardiffi izét. Tudjátok, azt. A valamit. Ami híres.

12:10: Szerintem mindegyik walesi város elengedhetetlen kelléke egy Dragon Taxi elnevezésű cég. Vagy igazából Dragon akármi. Dragon Étterem. Dragon Amfetamin-labor. A lehetőségek száma végtelen. Nagyon szeretjük errefelé azt a sárkányt.

12:32: Cardiffban van valami vásár. Biztos még karácsonyról maradt itt. (a képeken nem az van. csak simán Cardiff.)

12:44: Egyre furább kinézetű emberek szállnak fel a buszra. Szép Cardiff, de örülök, hogy nem itt lakok, ha ennyi a weirdo errefelé.

13:14: Az autópályán semmi érdekes nem történik, amiről írni lehetne.

14:33: Swansea-nak van egy óriási bevásárlóutcája. Többet nem tudok róla, én csak ott jártam. De miután úgy szenvedtem végig magam rajta az óriási pakkjaimmal, egy időre elment attól a kedvem, hogy idejöjjek várost nézni.

15:18: Ez a partivonat (legalábbis a színvilága mindenképp olyan, mintha az lenne) olyan hangokat ad ki magából, mintha valaki ping pongozna. Pár perce még vicces volt, most már kicsit idegtépő.

15:28: Nem sok hiányzik ahhoz, hogy elsírjam magam, főleg, ha arra gondolok, hogy 

a) hét órám van hátra, és hét óra telt el azóta, hogy megérkeztem Bristolba. Pedig az már évekkel ezelőtt volt. 

b) egy hét múlva ismét hasonló túra vár rám

16:05: Már az utolsó előtti vonaton ülök. Örülnék ennek, tényleg, de még mindig majdnem hét órán keresztül fogok utazni.

16:23: Nem hiszem el, hogy ez kényelmes akármelyiküknek. (Alszanak, amúgy. Mielőtt valaki rosszra gondolna.)

16:39: A leányzó lemászott a barátja öléből és elkezdett engem bámulni. Oké, ritka gusztustalanul nézek ki, de már órák óta nem érdekel ez.

16:44: Újra Cardiffban. A vonat kiürül. Én maradok. Az én megállóm Shrewsbury.

16:47: Sajnos ugyanannyian szálltak fel, mint ahányan leszálltak. Fun fact a brit tinédzserekről: amíg középiskolába járnak elviselhetetlenek. Tényleg. Mindegyikük. Viszont, az egyetemen egy olyan emberrel sem találkoztam még, aki olyan lenne. Vajon mi történik velük a középiskola és az egyetem közötti nyáron?

16:57: Innentől lesz nagyon unalmas az út, teljesen sötét van odakint, csak a saját tükörképem látom az ablakban. És tényleg olyan szörnyű, mint hittem.

17:11: Folyamatosan behaluzom, hogy emberek magyarul beszélnek. És alig bírom nyitva tartani a szemem.

17:12: Tudjátok, a Samsungoknak van az a fütyülős sms-jelző hangja. Na, azzal ki lehet kergetni a világból, mert valakinek a koleszban olyan van, és a papírvékony falakon keresztül néha hallani, ahogy valaki zsinórban küld neki vagy húsz üzenetet. Ez azért érdekes, mert valakinek a vonaton is ilyen van. Mindjárt el lesz taposva egy telefon a csizmámmal.

17:16: Mindig, mikor meghallom, hogy Aber... fellelkesülök, aztán a hang folytatja, hogy Abergavenny, és én kicsit meghalok belül.

17:25: Közben megnéztem az órarendet a következő félévre. Egyelőre csak az előadások vannak rajta, de szerdán és pénteken nincs semmim. Mibe fogadunk, hogy mindkét napra bepakolnak majd egy gyakorlatot?

17:28: A következő héten már ott vannak a gyakorlatok is. Így lenne lottó ötösöm. Szerdán egy, pénteken kettő.

18:26: Craven Arms akár egy pub neve is lehetne, pedig nem, ez egy város. Következő megálló: Church Stretton. Utána pedig végre Shrewsbury következik.

18:31: Vonatablak-selfie. Szerencsére semmi nem látszódik a fejemből.

19:04: Shrewsbury állomás.Az én vonatom. Elvileg. 26 perc múlva indul.

19:36: A vonat végül nem a miénk volt. De azért jött egy. Még körülbelül két óra és megérkezek az én drága kis városomba.

19:40: Na vajh melyik az enyém?

19:56: A mellettem ülő csajszi igazgatja a haját, és nagyon finom illata van. Én inkább bele sem gondolok, mások mit gondolhatnak rólam, meg a gyűrött ábrázatomról most.

20:27: Esik az eső. Nem jó. Hosszabb lesz a sor a taxikhoz, mint egyébként.

20:31: Megálltunk a semmi közepén. Nem, nem. Ilyet nem játszunk.

20:32: Oké, megint megyünk, de fura hangokat ad ki magából a vonat. Gyerünk, kis vonat! Kibírod! 

20:54: Még körülbelül húsz perc és célba érünk. Utána gyors harc a taxiért és utána szundi! Végre!

21:01: Az lehetséges, hogy az agyam annyira fáradt, hogy magyarnak képzeli az angolt? Mert komolyan ma egész nap csak kapkodtam a fejem, hogy ne, magyar beszéd, de mindig britek voltak.

21:06: Azt hiszem, már cak egy megálló és Aber jön.

21:16: VÉGÁLLOMÁS!!!! Ahogy beérek a szobámba biztos aludni fogok.

22:10: Ejj, a fenébe, ez nem jött össze.